Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kuszkó birodalma

2009.02.02

Kuszkó birodalma

 

Az Indijó Óm Dél-Amerika legészakibb részén volt. Az itt letelepedett Ataiszi Hunokat nevezték Indijóknak. Kuszkó fejedelmi ifjú (Anyahita fia), aki Ataiszból csupán az Égiek jóvoltából menekült meg, be­vezette a sámánképzést és az ő legmagasabb tudománya szerint nevelte az ifjúságot. Sikerült Ataiszból egy olyan Föld-golyót elhoznia, amelyhez hasonlót Sis-Tórem gyúrt össze a Földek keletkezésekor. A kicsiny, de annál ügyesebb hajósaik ezen Föld­re az eljegesedés határait is bejegyezték, hogy azon felül ne menjenek. Kuszkó emlé­kezetből bejegyezte a Nagyvízbe az általa ismert Ataiszt, amit elnyelt a Nagyvíz, de az igazak megmenekültek az Égiek segítségével. Béla törzse a Kuszkó és Csaba leszár­mazottak fejedelmi törzsévé változott. Az Aranyos-Hegyeket soha nem hagyták el.

Kép

A tűztenger birodalmában ugyanolyan lépcsőzetes felmenő kegyhely építmények voltak, mint aminőket ifjúkorában Béla a Szavárd birodalmának romjain felépült Káspivár Birodalmában látott. A garaúzok öthegyi kegyhelye is ilyen volt, amelyet Szavárd unokájának, a legszebb garaúz lánynak, Subad fehérbőrű fejedelmi lánynak emelt, akit Buda legbölcsebb fia, a legelső Lugos vette el feleségül. Az Öthegyen ma­radt kegyhelyet, mint Ataisz maradványát 20 évenként újjáépítették a Szavárd utódok kézművesei. Ezen kézműveseket éltető medvéknek, azaz abadileknek nevezték és Subad, amikor férjhezment az Úr városnak Lugos nevű fejedelméhez, a kézművesek ifjúságának javarésze a fejedelemasszony alattvalójává lett. Az Élamiták törzsével szál­líttatott kövekből ataiszi emlékként felépítették a Napisten, a Holdanya és a Négy Égtáj csillagainak kegyhelyét.

Ugyanilyen elgondolás szerint építették fel aggba kézművesei, akik elmenekültek Ataiszból a Kuszkó vezette hajóikon, a Maja-Bogács utódai által letelepedett tűzten­ger-népének a Napisten- és a többi a Égilakók kegyhelyeit és Bálványhegyi mintára megalkották az idők múlását jelző berendezéseket. Napisten leányai pontosan szá­molták a kegyhelyépítő kézművesek idejét a Tűz-anya ajándékának idejétől. A Tűz­anya és Ruda-Tórem segítségével még a kőfaragó, kovavágó baltáikat is elkészíthették és az aranyat alakíthatták.

Kép

A Nagyvíz örökké élt az As és Maja népek tudatában, az Ataiszból megmenekült emberek képzeletében. Ekkor kezdték el építeni azon földalatti összekötő barlang­rendszert, amelyik az öt főistenség kegyhelyeit összekötötte. Bármelyik lépcsőszerű kegyhelyet közelítette meg ellenséges szándékú csoport, úgy az értékeket mentve ér­tesítették a törzsszövetségi harcosokat, akik mindig a barlangrendszer veszélyben lévő pontjára vezényelték a legnagyobb védő erőt. Így a Nagyvíz emlékére kiépített rendszer biztosította a sokezer éves értékek megmentését.

Az Ataisz és Amu elsüllyedt gyarmatról megmenekülteket As gyűjtőnéven, míg a Marja és Amu szigetvilágból megmenekülteket Maja közös néven hívták. Ilyenek vol­tak a Parszi- és Pamír-szkíták, akik a Gandás féle kunokkal és a hokjen-fokjen tör­zsekkel házasodtak össze. Ehhez a törzshöz tartozott Maja is, aki 20 gyermeket nevelt fel. Utódaiból sok kiváló hajós származott, akik meglátogatták azokat, akik az ataiszi ősföld Indus folyója környékéről Kuszkó vezetésével és az indijó hajósokkal száraz­földet értek a nagy kataklizma után és ataiszi mintára kiépítették a szárazföldjüket.