Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Arnó-nemzetség, Fekete Arnó

2009.02.09

Arnó nemzetség, Fekete Arnó, Szent-Korona

Kép

A 24 Hun Törzsszövetség legkeményebb kalandozó népe az Avar volt. Kr.e. több mint négyezer évvel, Ataisz szigetének (Ősföld, Uruk népeinek birodalma, Csendes-óceánon) elsüllyedése (Kr.e. 5038) után Ordosztól észak felé éltek, a Bujkál-tó vidékén. A szövetség Kr.e. 4040-es megalakulásától kezdve sámánjaik rovásaikat eljuttatták Ordoszba, de Kr.e. 4015-ben már elindultak kalandozni. Találkoztak a Zagroszokkal, Kurdokkal és Szavárd-magyarokkal, így pateszi (papi fejedelem, öregistenidő-pap) társadalmuk a régi képjeleket az új, elfogadott fősámáni rovásokkal egyeztette. A külső ellenség veszélyei miatt rokoni kapcsolataikat kiépítették, hármas településhálózatokat hoztak létre. Tizedes falvakat építettek ki és az ősi földművelést alapozták meg, lakógödrös nád-sás illetve barlanglakásokat építettek. Folyamatos kapcsolatban voltak az Ataiszi népekkel.

Kr.e. 1500-ban hatalmas földrengés után elindultak, Arnó vezér irányításával a Meleg Vizek Birodalmába (mai Európa). Letelepedtek Pisinánál (ma Pisa, Olaszország), ahol a névtelen veszedelmes folyót, vezérükről Arnó-folyónak (ma is így hívják) neveztek el. A letelepedés utáni második évben Arnó  megtartotta a népszámlálást. 5126 Avar élt itt, és öt nemzetség alakult : Susa-avar, Hegyi-avar, Dombos-zagrosz, Jürcsi-avar és Szavárd-magyarok. A helyi etruszkokkal jóban voltak így Arnó és fia Hidra irányításával átalakították a földművelést és gyümölcstermesztést, bőséget teremtve. Megalakították a Rasna Államszövetséget, azaz a 12 nép szövetségét (Avarok, Hegyi-avarok, Zagrosz kurdok, Szavárdok, Pelazgok, Ahájok, Kurdok, Lüdök, Föniciaiak a Hikszosziakkal, Szabírok, Tiréni hajósok és az Etruszkok). Idegen források a Rasna Szövetséget Etruszk Szövetségnek nevezték.

Arnó megvetette magát Rasnában és ezen kalandozó csoportok létét örömmel vették és bejegyezték Ordoszban valamint Magyarkán is az Életfán. 

A Rasna szövetség központja Karton vára lett, az Arnó család birtoka, ahol a birtokukban lévő Piroska követ (Piroska, Anyahita lánya, tőle ered Anyahita gondolatrezgő köve, amely évezredeken át nyomon követhetően vándorolt ) is őrizték.

A Meleg Vizek Birodalmába észak felől éhező geri-beri népség jött. Kiűzésükre, az itt élő Hunok felszabadítására Káspivárból (mai Ázsia, Kaspi-tenger partja mellett) jött Kr.e.800-ban Pannon Parszi-szkíta ifjúsági vezér, - az Öregek Tanácsának jóváhagyásával -, aki sikerrel elűzte őket és ezen területet elnevezték Pannonföldnek. A menekülő népség a Rasna szövetség területére ment, akik ellen védekezni kellett. A Rasna szövetség területén lévő Atlantiszi maradék népek a barik, digók, latinok, ligurok, szabinok ellenségessé váltak.

Pannon vezér a Kr.e. 800-as bevonulását követően kapcsolatba lépett az Arnó leszármazottakkal Kortona várában, ahol az Arnó családnak javaslatot tettek a 2 beszélő köves birodalom egyesítésére. Ezt a Rasna szövetség elutasította, pedig ezzel 800 évre bebiztosíthatta volna megmaradásukat.

Kr.e. 390-ben Pisinát földrengés rázta meg, szinte teljesen elpusztult, de az Arnó családnak Piroska kövét sikerült megmenekíteni és Felsinában (mai Olaszország, ezen a néven) helyezték el.

Kr.e. 88-ban az Arnó család úgy döntött, hogy biztonságban már csak Pannonföldön vannak, ezért Sóvárra (ma Salzburg, Ausztria) költöztek és magukkal vitték Piroska kövét. Itt várták be a 24 Hun Törzsszövetséget, majd uralmuk alatt a Piroska követ a szkíta Gyöngyös vezér táborába vitték. Visszatértek Sóvárra, ahol is az uruki-mani keresztény hitet képviselték. Az Avarok Égi Birodalmának idején (Kr.u 560-tól, Baján fővezér alapításával) a Piroska kő erősítette az avarokat. Az Avar származású, Arnó nemzetségből származó Arnó-Tudun megnyerte a Pusztaszeri lovasversenyt, így fővezér lett és felvette a Bős-Tudun nevet. 776-ban a Frankok elfoglalták Aváriát (az Avar Birodalom nyugati része, mai Soprontól az Encs-Ibos/Ybbs/ vidékéig), ezért Bős-Tudun az Avar Birodalom megerősítése végett, nyugati határszélén megerősített kettős védvonalat hozott létre, az Encs és Ibos folyók közötti határrendszert.

Az Arnó család Sóváron a  Szent (Piroska) követ IV. Csabának (Árpádházi vonal, Álmos dédapja, Árpád ükapja) ajándékozta.Kép

761-ben, az almaszüret 4. napján, Bécs kurgánban megszületett Fekete Arnó, akinek édesapja az Ibos bánságban szolgált, uruki-mani hitű, édesanyja Eszter, egy Lebény bán leánya. Nevét fekete hajáról kapta. Testvére Szőke Arnó, mivel katonacsaládban született, várvédő lovas lett, így Fekete Arnónak a vallásos édesanyja kívánságára papnak kellett lennie. Latin iskolákat végzett Rómában majd Sóvárra (Salzburg) került szolgálni.

Fekete Arnó 785-ben Sóvár (Salzburg) érseke lett. Rómával megállapodott, hogy az Avar Birodalom népei, rokona Bős-Tudun révén áttér az uruki-mani hitre, tizedet fizetnek azzal a feltétellel, hogy minden 24. pápa a hun-avar-magyar származású legyen.

Fekete Arnó megszervezte, hogy az őskeresztény uruki-mani egyházakba magyar anyanyelvű egyházi személyek kerüljenek, így az Encs-Ibos-Bécs körzetéből hozott be avar származású felszentelt  kispapokat, akik a magyarhoz nagyon közel álló nyelven beszéltek.

Nagy Károly hódításait, az avarokat, fehér magyarokat ért sérelmeket Fekete Arnó kifogásolta Rómában, de a változó pápák csak annyit mondtak, hogy ők is a világi hatalmaktól függnek. Mainzban az avarok ellen meghirdetett „Szent Háború” kapcsán rájött, hogy az avar papok miért nem emelkedhettek a papi ranglistán. Erik gróf 796-tól megkezdte az avarok, hunok, fehér-magyarok irtását, kifosztását a római katolikus hitre térítés nevében. A rabolt aranyokból pápai utasításra templomokat építettek (pld. kölni székesegyház, Acheni dóm…)

A Szent kő az Avar birodalom elsöprése és kirablása után Bizáncba került.

Az Arnó család liliomos koronát készíttetett és 798-ban Fekete Arnó már azzal a céllal őrizte, hogy ha Pannon földjén királlyá akarnak koronázni valakit, akkor azt azzal tegyék.

Fekete Arnó hatására az ősi uruki-mani hitű avarok, hunok, magyarok elismerték a pápaság intézményét. A pápai tizedek megfizetését, hogy „minden út Rómába vezet” önkéntes alapokra helyezte. Ez nem tetszett Nagy Károlyéknak. Fekete Arnót Sóváron (Salzburg) 821-ben meggyilkolták.

Adalramot, gyilkosság előkészítőjét Jenő pápa Salzburg érsekévé nevezte ki. Meggyilkoltatta Fekete Arnó fiát is, Arnó Bélát (akit apja megáldott és ráhagyta az uruki-mani keresztények lelki gondozását). Haláluk után az avar keresztények kérésének ellenére soha többé nem neveztek ki avar származású főpapot.

Fekete Arnó családja, az avar, Sóvári érsek hátrahagyott ékszereiből a korona mellé elkészítette a jogart, lándzsát és országalmát melyet felajánlottak Vajk (István) megkoronázásához. Így a korona és koronázási ékszerek az avar kincsekből készültek el. A koronát szerették volna a lengyelek is maguknak, de az Arnó család ragaszkodott, hogy Vajkot koronázzák meg vele, és felmutatták a pápaság azon ígéretét, melyet Fekete Arnónak tettek, hogy az uruki-mani kereszténység áttérése esetén minden 24. pápa hun-avar-magyar származású lesz.

Az Arnó család, az avarok szerepe ettől az időtől fogva már égi jelentőségű, hiszen minden erejüket, akaratukat, tudásukat hátrahagyták Fekete Arnó liliomos koronájában.

A magyarságunk, 24 Hun Törzsszövetségünk fontos eseményeként 1000-ben, Vajkot (Istvánt, Árpád vezér leszármazottját) királlyá koronázzák a Gilgamesi koronával (ezzel 452-ben az úzok által hozott Gilgames koronával az Arnó-nemzetség Atillát az eljövendő “Világ-Urává” koronázta). A Gilgames-koronát II. Szilveszter is megáldotta. Mivel II. Szilveszter is beavatott volt, szinte megdermedt a sok drágakővel ékesített színarany korona kisugárzásától. Így Vajk (István) Gilgamesi vérvonala alapján beavatottá vált.

Másodszori megkoronázása az Apostoli áldással ellátott Fekete Arnó féle liliomos koronával, 1001-ben (augusztus 20.-án) történt, melyet  II. Szilveszter pápától kapott, akit az uruki korona telepatikus parancsa irányította döntésének meghozatalában, mely döntés szerint a liliomos korona Esztergomba került, s nem Lengyelországba. A koronát Esztergomba Domonkos hozta Rómából, a 24 Hun Törzsszövetség Szövetség-Ládájában Arnó Béla és Arnó Bogina koronaőrök kíséretében, akik Fekete Arnó leszármazottai voltak.

Istvánt másodszor is megkoronázták, aki ezután Sólyom nevű lován fellovagolt a 72 töményből hozott 1 aranyvékás földből készített koronázási dombra. Itt első lugal (Ataisz korából származó kifejezés, nagyember, legmagasabb rangú fejedelem) királyunk Atilla kardjával először dél felé, majd nyugatnak, északnak és végül keletnek súlytott ősi szokás szerint jelezvén, hogy bárhonnan jövő ellenség ellen az „Aranyasszonynak felajánlott országot megmenti, védelmezi”.

István idejében tehát két korona volt meg, a Gilgames-korona, illetve az Arnó féle liliomos aranykorona.

I. László királyt (Szent László, Gilgames-jelű, Árpád-házi) 1077. május 1-én Vasváron (Palóc-Vasváron) az uruki Gilgames-koronával királlyá koronázták. Erős és fejlett Magyar Birodalmat kívánt létrehozni, erős népi támogatottsággal. I. László király révén hármas királyság eszméje alakult ki, mely szerint nemcsak Róma, hanem Bizánc felé is kell igazodni és nem elfelejteni, hogy végső esetben Kelethez is fordulatunk és ezáltal egyik központ sem tud elhatalmasodni felettünk. Lam herceg (Lambert, Gilgames-jelű, Árpád-házi, I. László testvére) ezért javasolta a Királyi Tanácsnak, hogy az uruki Gilgames, római és bizánci koronákat  egyesítsék, mely révén szabad országgá válhatunk. Kép

A hármas királyi koronának az összeszerelésével Dajka beavatott aranyművest bízták meg, aki ekkor Magyarka Beavatott Központban tevékenykedett. Vagyis egyesítette a Gilgames koronát, az Arnó-féle liliomos koronát (annak csak a körszabályzójával, mert azt I. Péter visszavitte Rómába és a többi része ott „elkallódott”) és a Dukász Mihály (Dukász Mihály bizánci császár adományozott I. Gézának 1074-es években, így István király nem viselhette azt) által küldött Bizánci koronát. 

Szent László leányának keresztelőjén Bizánc ajándékba visszaadta a Piroska (Szent) kövét, így az visszakerülhetett ismét a Gilgames Koronába. Így a 6 darab 24 Hun Törzsszövetségi és 6 db Magyar Törzsszövetségi beszélő kő díszíti a Dajka aranyműves által összeszerelt Szent Koronát.Kép

„A Dukász Mihály által küldött bizánci koronát volt ideje Dajka beavatott aranyművesnek a beszélő köveink gondos elrendezésével a Fekete-Arnó által Rómából és Firenze városából elhozott koronával, a Gilgames pántokkal és az Ibos-csillagra (Kr. e. 3970-ben) néző beavatott kereszttel összeszerelni. A Korona drágakövei közé Dajka beavatott azért rejtette el a beszélő, gondolatrezgésre hajlamos kövecskéket, hogy azok a 24 Hun Törzsszövetség beavatottjainak gondolatrezgéseit átadják”. (Arvisura 350(A))Kép

István és Imre hercegek szentté avatása után László királyt 1087-ben a Szent Koronával megkoronázták.

            Rokonaink, az Avarok, az Arnó nemzetség kapcsolhatott volna minket össze, hogy a nyugatinak mondott vallás és civilizáció megismerhesse és elismerhesse Ataiszi ősiségünket, az egyisten hitet, a Nagyboldogasszony hitét, a 24 Hun Törzsszövetség erejét és fejlettségét. Ezt pecsételte a hármas szent korona, mely számunkra igaz története a feledés és elfelejtés homályába vész. Igaz története hamis történelemírásnak való feltüntetése népünk lesüllyesztésének célja.

 

                                                            Ibos