Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyugati határvédelem

2009.02.11

A Meleg-vizek Birodalmában (Kárpát-medence) az Atlantiszi menekült népek, az Arvisura írása szerinti sáska népek (ari-bari, digó, latin, ligur) veszélyeztették támadásaikkal, rablásaikkal az itt élő rokon Hun népeket. Pannon vezér Kr.e. 800-as bevonulásának a célja volt az itteni népek (Széki-hunok, Esklók) felszabadítása. A Pannon Birodalmának belső stabillá tétele után legfőbb harcászati stratégia volt a nyugati határvédelem megszervezése. Mivel a 24 Hun Törzsszövetség legnyugatibb határterülete volt Pannon földje, ezért a legveszélyesebb támadási felület a nyugati határszél volt. 

A nyugati határterületen megszervezett határvédelmi területet Pannon vezér két fő részre osztotta. Felső- és Alsóőrre.

A kr.e. 748-ban született szkíta Suprunnak 18 éves korában tovább kellett erősíteni a határvédelmet. A Lajta kapunál lévő Anyahita szentélyben felesküdött Pannonföld Égi Birodalmának őrzésére.

Supron Encs vitéz őrségparancsnokkal nyugaton, egy árvízes folyónál, magaslati dombon őrtornyot épített, és elnevezte Encs-tornyának, a folyót pedig Encs (ma Enns, Ausztria) folyónak.

Belső viszályban a Szkíták és Kabarok összevesztek, és reggelig tartó öldöklésbe kezdtek. Ekkor Supron a bűnösöket, a fő verekedőket börtönbe vetette. A nemzettségeket szétválasztva a széki-hunokat Sas-várába vezette, a Kabarokat és Úzokat Kőszegre kisérte.

A Délről jött hikszoszi lovasok bűnösnek minősültek, Suprun ezért őket Ibos vezér vezetésével az Encs folyó előtti nagyobb folyóhoz vezényeltette, második vonalbeli őrségbe. Ezen őrséget a folyóval együtt a vezérükről Ibosnak nevezték (Ma Ibbs, Ybbs Ausztria), ahogy a régen, Ménes Birodalmában az áradás napját.

Ekkor alakult ki azon határvédelmi terület, amely az Encs és Ibos folyók között alakítottak ki, biztosítva több száz évre Pannonföld védelmét.

     

Kr.e 35-ben Pannonföld területére betört a Római Birodalom és Octavianus császár kiüldözte a káldorokat, a kabarokat és az úz felkelőket, de a pannonokkal tartós szövetséget kötött.

Ezután Augusztus császár és Kövesd, a Nyugati Hun Birodalom vezetője megkötötte a Sziszeki Egyezményt. Ettől az időtől kezdve a megtépázott és jogokat, területeket vesztett pannonföldön a nyugati határvédelem értelmét vesztette és csipkerózsika álomba szenderült.

Boristénesen megtartották a Nagyszalát 399-400-ban, amelyen a 72 KÁLL képviselte a Melegvizek Birodalmát, közülük egy-egy KÁLL pedig Encsi és Ibosi volt. A Nagyszala célja volt a harmadik Honfoglalás előkészítése, mivel Ordosz-Bugát térségben szárazságok, földrengések sújtották a 24 Hun törzsszövetség népeit, valamint a Rómaiak kiűzése, mert azok megszegték a Sziszeki egyezményt.

Buda ifjúsági fősámán 430-ban az Ordoszból elindult ifjúsággal átvette a hatalmat és a Beavatott Központ áttelepítését megkezdték, Buda várába.

Atilla 430-ban indult Ordoszból Hun seregeivel és Pannonföldre érkezvén, a római légiók harc nélkül átadták neki azt. Pusztaszeren fővezérré kiáltották, ahol is apja, Bagamér, a 24 Hun Törzsszövetség fősámánja által meghirdetett „Egyik nagyvíztől a másik Nagyvízig való honfoglalást” véghez kívánta vinni.

Atilla birodalma ekkor túlnyúlt az Encs-Ibos vidéken.

Atilla 453-as megmérgezése utáni belső viszályokban meggyengült Hun Birodalom határőrizetére ismét kemény feladatok hárultak.

      A meggyengült Pannonföld területére a 24 Hun Törzsszövetség öregek Tanácsának jóváhagyásával 580-ban az avar Baján vezér vonult be.

Baján fősámán-fejedelem 9 törzzsel indult Pannonföldre Ordoszból és Sumír-Madaj, Ujgur Arvisurákat vittek magukkal Bugátból. Ezeket olvasva gyűjtöttek erőt maguknak a nagy vállalkozásra, a negyedik honfoglalásra, Atilla birodalmának feltámasztására, az Égi Birodalom megvalósítására. Baján felesége II. Ilona (Atilla leszármazottja) lett, így közösen megvetették az alapját az avarok által irányított Égi Birodalmat jelképező Hunszövetségi Birodalmat.

Baján nagy erénye volt, hogy Ordosz sámánvilágát az avarok hitvilágával és a magyarok táltos világát össze tudta fogni a sumír Anyahita-anina és a szkíták Pécs-tórem hitével.

Baján fejedelem soha nem találkozott idegen vezetőkkel, küldöttségekkel, nehogy Atilla sorsára jusson, hanem mindig a Bát-Baján, a helyettes vagy pedig a határügyi bánok tárgyaltak mindenkivel.

Az Avarok Égi Birodalma nyugaton az Encs-Ibos határfolyókig, keleten pedig a Nyék törzs szállásterületéig tartott.

Baján ellenezte a szlávok Pannonföldön való átengedését, mert előre látta, hogy az avarok vezette Égi Birodalom vesztét fogja okozni azzal, hogy a határőrizeti szlávok össze fognak esküdni a klérus által vezetett hatalmakkal és az Égi Birodalmat elsöprik.

Az 580-as Nagyszalán Rozsnyó vezér is előadta, hogy veszélyes a szlávok átengedése.

Baján Bécsben halt meg, így az avar tümény székhelyet Bécsbe helyezték, Győr pedig az Égi Birodalom székhelye lett.

A 700-as Nagyszala értelmében 24 avargyűrűs védvonalat dolgoztak ki, mely határozat értelmében Ibosban várat építettek és született meg Ibosvára.

Az Avar származású, Arnó nemzetségből származó Arnó-Tudun megnyerte a Pusztaszeri lovasversenyt, így fővezér lett és felvette a Bős-Tudun nevet.

Isztriát 776-ban a Frankok elfoglalták, ezért Bős tudun az Avar Birodalom megerősítése végett, a nyugati határszélén kettős védvonalat hozott létre, az Encs és Ibos folyók közötti határrendszert. Itt kialakították a Gyepü rendszert, amely természetes lápokból, mocsarakból, meredek hegyes részekből állt. Ahol nem volt ilyen természetes védelem, ott mintegy 500-1000 m szélességben gyepűrózsát, szederinát, kökényt, vadkörtét, lepényfacserjét ültettek, mintegy sűrű, átjárhatatlan szúrós dzsungelszerű akadályt képezvén. Ezután 8 évig nem volt határkérdés az Avarok és a Frankok között.

Nagy Károly ekkor szövetséget kötött az arabokkal, hogy hatalmát erősítse. Háborút indított Saragossa kereszténysége ellen. Az arab emír Saragossát elfoglalta Károly nélkül, ezért az arabok nemtetszése miatt menekülnie kellett. A baszkok az avarokkal szövetségben álltak, ezért Károly utóhadait megtámadták és Károly is csak nehezen menekült meg.

Nagy Károly a bajorokat legyőzte, királyukat Tassilót  megalázta, pedig a rokona volt. Károly ekkor a határt az Ibos folyónál kívánta meghúzni, de Bős tudun ezt megakadályozván betört és a frank seregek csúfos vereséget szenvedtek. Ekkor Károly békét kért és a határt Encsnél elismerte.  

A pápaság Károlytól elvárta, hogy az uruki keresztény vallású Bős tudun birodalmát a pápai tizedek megfizetőjévé tegye. Nagy Károly másodszor is megtámadta az Avar birodalmat. Jenő hadvezér, Oposur fia Károly hadseregét az Encs és Ibos folyók között megsemmisítette, a maradvány legyőzött frank sereg megfutamodott. Jenőt visszarendelték Magyarka irányába.

Károly tovább szervezkedett többször követelte az Encs Ibos folyók közötti terület átadását, de Bős tudun ezt megtagadta.

791-ben Károly fia megtámadta az isztriai őrséget, s mindegyikőjüket felkoncoltatta, akik valamennyien uruki-keresztény hívők voltak. Pedig ezek békességre törekvő emberek voltak, s a Bibliával a kezükben, „békesség néktek” jelszóval fogadták a támadókat, akik mindezen csöppet sem hatódtak meg, s nevetve verték őket agyon. A csatában min­den avar határvédő elesett. A székelyek három tyumenje azonban Ma­gyarváron megsemmisítő győzelmet aratott a frankok hátbatámadásával. Ekkor nagy sietve Sopronba mentek, ahol pedig a ka­bar őrség futamította meg a szétzilált seregét. Ezután Regensburgba távoztak. A későbbiekben csak tervezgették Avária (Encstől Bécsig húzódó terület neve) megtámadását, de a súlyos vereségek visszatartották az újabb háborúktól, hiszen seregének 9/10-e elpusztult. Károly nem is vett részt többé háborús cselekményekben. Úgy gondolkozott, hogy ha harccal nem tudta meghódítani az avarok birodalmát, Bős tudun 9 leányának római, vagy bizánci hitén lévő kérői révén, mint örökséget fogja megszerezni. 792-794 között Erik, Gyeló, Pribina, Kocel, Marót, Braszláv, Eraviszkó, Zalán és Glád kérőkként jelentkeztek. Eraviszkó özvegyét 795 telén Ajiló longobárd főnemes kérte feleségül. Az esküvő után Bős tudunt Kalágé főutcáján az itá­liai vendégek meggyilkolták. Az előre eltervezett gyilkosság után minden vő követelte a felesége utáni jussát.

Erik bevonult a bójokkal Bécsbe és Győrbe. Minden uruki templomot kiraboltak, és ha az avarok ellenálltak, rabszíjra fűzték őket, és úgy mutogatták Károly biro­dalmában, mint dölyfös pogányokat, akik megérdemlik rabszolgasorsukat. Erik 15 nyári szekéren 4 ökrös vontatással vitte a rabolt kincseket Károly birodalmába. A római pápa főpap­jai Judás módjára osztozkodtak az uruki  keresztények templomi kincsein. A maradék kincsekből pedig felépítették az Ácheni dómot 807-814 között. “Szentháborút” indítottak, melynek során az uruki egyház híveit erőszakkal kereszteltették meg római módon. Sokan elmenekültek az otthonukból, és sok ellenállót megöltek.

A 800-as Nagyszalán a 24 Hun Törzsszövetség megállapította, hogy „Károly javaslatára a római papság összefog az arabokkal  megsemmisítésünkre. Ezért Ataisz népének a melegvíz-források birtoklásához való jogát fegyveres harccal nem érvényesíthetjük. Újabb Nagyszala összehívásáig Pannonföld visszafoglalása nem lehetséges!”.

A békességes avar Égi Birodalom az élet-halál harcát vívta.

Az avarok kincseit kirabolták, több száz szekéren Bizáncba hurcolták, ahol rejtegették, vagy átalakítva beépítették székesegyházaikba. Tarhos összegyűjtött feljegyzései szerint Nagy Károly irányításával 240 gönc (kb.19,5 tonna) aranyat raboltak el az avarok Égi Birodalmából.

Az Avar és Kazár Birodalom közötti gyepűn új hatalom jelentkezett a Megyer törzs vezetésével, az avarok Égi Birodalmának szélén, amely kihasználta az 825-ös győzelmet a Kazár Birodalom fölött és a győztes arab világ menekültjeit magába foglaló vonzerőt gyakorolt mind a Kazár, mind az Avar Birodalom menekültjeire.

820-ban megszületett Álmus (Álmos), aki életre hívta Atillát. A Turul vízmotívuma Atillára mutat, ezzel a Turul-nemzetség eggyé válik Atillával, az ő túlvilági védelme alatt áll.

860-ban a Szuvári csatában Álmos tönkreverte a kazári haderőt. 891-ben Álmos összehívja az Öregek Tanácsát, a Vezérek Tanácsát ahol eldöntik, hogy a Nyék, Megyer, Gyarmat, Tarján és Jenő magyari törzsek, a Kéri és Keszi magyarok törzse, a Kürt féle tiszta Kabar törzs és a kovácsok Tárkánytörzse, a Kunmagyari Ogúz törzsek visszafoglalják Atilla Birodalmát, örökségünket.

Az ötödik honfoglalás előkészületeiket megkezdték, Álmos fia Árpád és Szőke Árpád lovasfejedelmek vezetésével.   

Az ősi bevonulási szokások szerint az újonnan bevonuló törzsszövetségi nép fővezére elveszi feleségül a Meleg-vizek birodalmában akkor itt élő nép fővezérének lányát, egyesítve az ősi népet és újonnan érkező rokon néppel. Így Pannon vezér az itt élő Esklók fejedelmének, Esküllőnek a lányát, Gyömörét vette Feleségül. Atilla a Besenyő Rékát (ő miatta kellett a többnejűséget feladni Atillának) míg Buda a Kabar Dunnát vette feleségül. Baján II. Ilonát (Atilla leszármazottja), míg Árpád a kabar Verecke lányát, Eperjest vette feleségül.

A Honfoglalás után a 24 Hun Törzsszövetség a Megyer Törzsre bízta a határvédelem megszervezését. Az Avarokkal folytatott tárgyalások révén megőrizték az Arvisura törvények szerinti gyepű-elvet.

Árpád saját védelme alá helyezte Pozsony várát és a környékbeli kabar településeket. Az etelközi magyarvész miatt asszony nélkül maradt kabar harcosokat házasságra szólította fel. Ekkor Árpád uruki hitű és keresztény hitű papok vezetésével egy békés felvonulást rendezett az árvíz sújtotta Ibos és Encs határfolyók vidékére, ahol a kabar harcosok segítséget nyújtottak a helyi lakosoknak.

Szered vitéz, Vázsony fia Tarhosnak jelentette, hogy az avar származású Fekete Arnó sóvári (Salzburg) püspök jegyzéke alapján a Tarcsatár, Kalágé, Göröc és Győr földvárainak avar kincsei milyen vallási intézményeknél, mely városokban lettek elhelyezve. Ezen kincsek egy részét az Ibos menti avar asszonyok magukkal hozták.

Pásztón Árpád már a második tárkány kalandozáson magkapta a 881-ben elrabolt avar kincsek részletes rovását. Nyomban rajtaütött Bécs városán, majd a visszaszerzett avar kincsek maradványait visszahozta. 884-ben Alsó-Marót tartományban szedte össze az avar kincseket, majd 888-ban Lóbérc tartományban jelent meg tárkányaival a kincsekért, amelyeket Verecke kabar fejedelem nyilvántartása szerint a kabaroktól loptak el még az Avar Törzsszövetség idején. 892-ben a Nyitra és Pozsony nemzetségek környékén szedték össze az elrabolt aranykincseket, amelyet Árpád Kassán tartott esküvőjén Eperjesnek adományozott.

896-ra megtörtént a 10 töményes honfoglalás és Árpád a nagy árvíz mellett megjelent az Encs és Ibos határfolyóknál és az idegen papok által ellopott aranykincseket visszaadta az avaroknak.

Árpád „nyugati kalandozásai” nem mások voltak, mint egy igazságos harc az elrabolt avar kincsek visszaszerzésére, a megtépázott Atilla örökségének helyreállítása.

907-ben a Melegvizek Birodalmának, Atilla örökségének birodalmát, Árpád régi új népének területét a Német-Római szövetséges csapatok Lajos király vezetésével megtámadta. Jelszavuk volt „decretum…Ugros eliminandos esse”  vagyis „rendeljük….a magyarok kiirtassanak”. A csatára Pozsonytól nem messze került sor, ahol Árpád nagyszerű vezérként teljes csapást mért az ellenséges erőkre, ezzel 907. július 7.-én Lajos király nagy nehézségek árán megmenekült. Így, Árpád vezetésével a 907-es győztes pozsonyi csatában megvédtük országunkat. Árpád a csatában megsérült, majd meghalt.

952-ben a Budavári  Beavatott Központ véleménye alapján leállították a nyugati kalandozásokat, mert azokat mértéken felülieknek minősítették és alkalmazását helytelenítették. Ekkor bevezették a fejedelmi családban a segélykérő hadműveletekben való részvételt. 954-ben Ottó ellen fellázadt saját fia (Konrád herceg) akik sok más főurakkal együtt magyar fejedelmi segítséget kérték. Taksony, Zoltán fia, Árpád unokája, valamint Bulcsu, Lehel (Lél) és Sur vezette Béla törzsbéli besenyőkkel kevert töményt küldtek segítségül, akiket a Rajnán túl irányítottak Konrádék. Közben Ottó fia és Konrád hívei kibékültek a császárral és a szétforgácsolódott magyar csapatokra támadtak. 955-ben Augsburgnál (Lech-mezei csata) súlyos csapást mért a Lél és Bulcsú által vezetett lefegyverzett és fogságba került magyar csapatokra. A fegyvertelen és védtelen magyar harcosokat embertelenül lemészárolták. A mészárlás után jogos haragban a magyarok végigpusztították a bajor földet. 

Taksony ifjúsági vezér haldokló édesapja kívánságára befejezte a nyugati kalandozásokat, és a Magyarország határait véglegesen meghúzta az Encs - Ibos folyók vonaláig. Ismét megerősítette a Béla és Gyula törzsek által a határvédelmet. Bizánc ennek eredményeként Mainz érseksége elszörnyedt az erőfelvonulás láttán.

A fejedelmi székben Taksonyt Gelyza (Géza) követte. Gelyza 969-ben megnősült, felesége Sarolt lett. Kilenc hónap múlva, 969 december 25.-én megszületett Vajk kisfejedelem, aki a keresztségben az István nevet kapta.

Géza betegsége folytán minden hatalom felesége, Sarolt kezébe került, aki híve a nyugati keresztény egyháznak.

Vajk ifjúsági fejedelem (István) tárkány lovasképzéseken vett részt. 988-ban a Maroson átúszva megfázott, lebetegedett. Temesvárra szállították, ahol egy Jenő törzsbéli rimalány, Csege gyógyította meg. Szerelem lett, Vajk az Anyahita ősanyától kapott gondolat alapján, Tündének nevezte szerelmét. Csege-Tünde apja, Temes követelte a házasságot, de Sarolt nem engedte. Gyermekük született, Zoltán. Sarolt tilalmára Istvánnak el kellett kerülnie Csege-Tündét, Erdőelvét és Székelyföldet. 996-ban fiatalon meghalt Csege-Tünde, így Zoltánt erdőelvi rimalányok nevelték.

Vajk-István anyja utasítására feleségül vette Gizella bajor hercegnőt, III. Ottó beleegyezése alapján. István házasságával a népe is a nyugati uralkodóházzal barátságos országok közé került.

Az Encs-Ibos vonalától a Lajtáig húzódó terület volt Avária, a Lajtától Dunáig Pannónia, Hunnia pedig Dunától Etelközig tartott.

István 977-ben Nyitrán lemondott az Encs-Ibos vonalától a bécsi erdőig terjedő területről Gizella javára, úgy, hogy Avária lakossága ottmarad, de engedélyezik a bajorok betelepítését.

István 72 Ispánságot (tömény) hozott létre, melyek a következők  voltak : 1. Budavár, 2. Békés, 3. Bihar, 4. Csongrád, 5. Csanád, 6. Bodrog, 7. Fejér, 8. Tolna, 9. Veszprém,  10. Arad, 11. Zaránd, 12. Szabolcs, 13. Bács, 14. Győr, 15. Hont, 16. Karakó, 17. Nógrád, 18. Esztergom, 19. Visegrád, 20. Küküllő, 21. Komárom, 22. Szolnok, 23. Kolozs, 24. Csákvár, 25. Karatán, 26. Baranya, 27. Bolgyán, 28. Borsodvár, 29. Uzsvár, 30. Borsova, 31. Marúzvár, 32. Fehérvár-Gyula, 33. Gömörvár, 34. Kevevár, 35. Kolonvár, 36. Krassó, 37. Moson, 38. Borona, 39. Nyitra, 40. Pozsony, 41. Sárvár, 42. Somogy, 43. Bélavár, 44. Melek, 45. Sopron, 46. Kővár, 47. Szatmár, 48. Temes, 49. Karas, 50. Torda, 51. Ugocsa, 52. Trencsény, 53. Újvár, 54. Sáros, 55. Beregvár, 56. Valkó, 57. Szepes, 58. Liptó, 59. Árvavár, 60. Vasvár, 61. Zemplém, 62. Barca, 63. Szerémvár, 64. Szörényvár, 65. Lóbércvár, 66. Borona, 67. Sasvár, 68. Halics, 69. Jászvasvár, 70. Ibos, 71. Encs, 72. Moldova.           

A Salzburgi (Sóvári) érsekség megtiltotta, hogy szabad harcosok Melek, Ibos, Encs és Sasvár térségébe költözzenek, de a Gizella kezében lévő Aváriában továbbra is támogatta a bajorok betelepítését. Ezzel biztosítottá vált a nyugati határvédelem meggyengülése illetve ezen terület elnémetesítése. Harcok nélkül.

1058-ban Béla herceg népszámlálásaként megállapították, hogy Aváriában az avarok létszáma csak töredékben jelentkezik, mivel hittérítés címen az avarok németekké váltak, sokan pedig keletre húzódtak.

Avária területét az Encs-Ibos terület elvesztése véglegessé vált. Szent László király és Lam (Lambert) herceg 1077-től kísérletet tettek, hogy az István és Gizella által elvesztett Aváriát visszaszerezzék, és célul tűzték ki, hogy Magyarországnak újra tengere legyen.

Lam herceg utódai ellenőrző területeket kaptak. Lam fia, Uza és az ő fia, Feled kapta ellenőrzésre a nyugati részt, Melek, Lóbérc, Borona, Ibos és Encs területeket. De ezeket a területeket nem tudták megtartani a német nemzeti többség miatt, ezért az elvesztett 5 tömény területet dél felé kellett pótolni, hogy a Buda fősámán által meghatározott 72 tömény erőssége, azaz a 24 Hun Törzsszövetség gazdasági egysége fennmaradjon. Ezért Belső Szlavónia, Horvátország, Külső Szlavónia, Dalmácia és Ráma hűbérsége révén ősi Avar tartományokat szereztek vissza. Ezáltal Lam herceg és Szent (I.) László egy erős és gazdaságilag is fejlett Magyar államot tudtak létrehozni, tengerrel, de az ősi nyugati határőrző területet, Aváriát, az Encs és Ibos folyók térségéig véglegesen elvesztették. 

 

                                                                                                                                                                                                                                             Ibos

 

Kép