Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Turku Villőke

2009.02.02

A karjalai, svéd kapcsolat a Hun Törzsszövetséggel

(a keresztény Protestáns Unió révén)

 

Bethlen Gábort 1613 október 23.-án a kolozsvári országgyűlés Erdélyi fejedelemmé választotta. Magyarország észak-nyugati felén ekkor az eretnek űző  Habsburgok uralkodtak. Az, hogy a Jezsuita igazgatás kevésbé érte hazánkat, annak is volt köszönhető, hogy az ország nagy részét a török hatalom tartotta megszállva. A 30 éves háború (1618-48) kezdetén Gusztáv Adolf svéd királytól segítséget kértek a Német evangélikus fejedelmek. Így Gusztáv Adolf északról, míg Bethlen Gábor dél-kelet felől indított támadást a Német-római császár, Habsburg házból való II. Ferdinánd (akit az eretnekek ostorának is neveztek)  birodalma ellen.

Bethlen 1619-ben erős hadseregével hadjáratot indított a császár ellen és felszabadította a Magyar Királyság jelentős területét, majd október 14.-én bevonult Pozsonyba. November 18.-án Bécs alá érkezett, V. Frigyes cseh király segítségével, de a császári csapatok megállították őket. Mivel a cseh-morva harcosok visszavonultak, így Bethlen is visszahúzódott Pozsonyba. II. Ferdinánd  erős támadásában már csak Bethlen tartotta magát. A Protestáns Unióval 1619-ben megkötött szövetség értelmében Gusztáv Adolf svéd király több ezer lovas és páncélos katonát küldött segítségül Bethlen Gábornak.

A Pozsonyra támadó császári Dampiere vezérkarát a 100 páncélos vitéz segítségével Bethlenék megverték. A svéd harcosokat Villőke, karjalai (népcsoport a mai Finnország területén) markotányosnő vezette. A csatában a rokon magyar harcosokkal közösen Dampieret megölték.

            Turkunen Villőke a svéd Gardiz marsallnak szült gyermeket, de a nemesi Gardiz család azt nem ismerte el, pedig a kis Gardiz Márton kiköpött apja volt. Gardiz Márton édesanyjával együtt harcolt Magyarországon és mindketten rajongásig megszerették az uruki magyar harcosokat.

Az ifjú harcos, Gardiz Márton és édesanyja Villőke azt javasolta Bethlen Gábornak, hogy a harcok szüneteiben a svéd és palóc vasművelők korszerűsítsék a fegyvergyártást, melyben ők segítenek. A kor legkorszerűbb svéd acél gyártásának technikáját megtanítják.

Gardiz vasgyártói forradalmasított acélgyártás révén mindenütt vízmeghajtásos fúvókákat alkalmaztak, a hámorokban szintén vízhajtásos kalapácsokat és hengereket használtak. Az edzési eljárásaik igen értékessé tették az itt készített acélt. A Gardizi svéd vasművelők a céhtörvényei alapján jól beszélték a svéd és magyar nyelvet, valamint  a szlovákot és a németet is. Kulturális és műszaki képzéseken vettek részt Kassán, Pozsonyban és Bécsben is. Jól ismerték a Kabar, Úz (Palóc) vasgyártás történetét.   

A Murányban* letelepedett svéd vasgyártók irányítását Villőke és Gardiz Márton végezte. Murányban az 1200-as évektől a legnagyobb birtokok gazdája Bebek volt, aki Lam herceg unokája volt, így beavatott, Gilgames-jelű. A Bebek család** így évszázadokon keresztül Murány legjelentősebb családjává vált birtokai és a vasművelés révén.

Gardiz Márton a kolera elől menekülő kis Bebek árvalányt (anyai ágon, Széchy Győrgy leánya) vette feleségül, Széchy Máriát. Násznagynak Villőke Bethlent Gábort kérte fel, aki azt boldogan elvállalta.

Villőke teljesen megtanult magyarul és a letelepedett svédektől is elvárta azt, hangoztatva a karjalai-magyar nép rokonságát és hogy levelezéseiket is magyar nyelven folytassák. Megismerkedett Opitz Márton, Németföldről származó, rokon népeket Erdélyben kereső költővel, akinek nagyon megtetszett a víg kedélyű művelt asszony. Összegyűjtötte Villőke aranyasszony levelezéseit és egy verset írt, amelyben az európai polgárság jövendőbeli elképzeléseit írta le és kézirat gyűjteményének a „Solemnia” etruszk nevet adta.

Opitz Márton szívesen látogatott Villőke aranyasszony vasművelő birodalmába. A vendégséget ünnepségnek tekintette, és az ősi karjalai hagyományok szerint a jólét és ünnepségnek istennőjének, Solemniának az emberségbe vetett reményét és hitét látta megjelenni.

Villőke aranyasszony minden csütörtökön a megcsaládosodott svéd vasművelőknek a népi hagyományokból karjalai, palóc és magyar hagyományokat olvasott fel.

Badik uruki-mani püspök meggyengült látása után az Arvisura rovásait, titkos feljegyzéseit Kürt és Báj rótta le. Írásuk szerint Villőke aranyasszony az Ataiszi hagyományok értelmében óm-jelzésű beavatott volt, így Villőke jól ismerte az Arvisura írásait.

Hirdette, rokonai között, hogy „a Magyar föld adja nekünk a kenyeret, ezért ne válogassunk a nyelvekben, hanem magyarul beszéljünk és levelezzünk. Gyermekeinknek pedig a többi vitézek gyermekeivel magyaros szellemben neveljük, hiszen a 24 Hun Törzsszövetség mondavilága értelmében egy nagy családból származunk. Uralkodórétegünk Gilgamestől eredt.

Bojti Veres Gáspár történelemíró Besztercebányán találkozott Gardiz svéd vasművelőivel, ahol Villőke aranyasszony elmondta, ízes palóc tájszólással, hogy „ha én a 24 Hun Törzsszövetséghez tartozó, magyar földön megtanultam a palócok rovását, akkor a magyarság sem írhat csak latinul, amikor nekünk sok ezer éves műveltségünk van”. Bethlen Gábor igazat adott Villőkének, és hozzátette, hogy „Hidd el karjalai nagyasszony, minden ingyenélő félti a pénzét, hiszen még hazát is cserélnének a nagyobb jövedelemért!” Villőke azt válaszolta erre „mindenki csupán a maga anyagi érdekeivel törődik pedig a lelkiismeret szabadsága a legfontosabb a világon! …a Keleti Sárkányos Társaságtól (akik fent kívánták tartani a kapcsolatot a keleti ősi területeken élő rokon népekkel, vagyis a 24 Hun Törzsszövetséggel ) akkor sem szabad elszakadni, mert ez az uruki-mani társadalom részéről erőt ad a jövendőnk formálásában!

A murányvölgyi svéd harcosok és vasművelők papjai Villőke aranyasszony nyomán lemásolták a palóc névadó Férant, és „új haza, új név” alapján minden gyermeküknek a névadó Féran alapján ataiszi, de főleg uruki-mani neveket adtak.

Gardiz Mártonnak és a Bebek (Lam herceg) ági Széchy Máriának két leánygyermeke született Katinka és Gyöngyike.

Gardiz Márton az Érsekújvári csatában súlyosan megsérült, már nem tudott többet harcolni, csak a vasgyártással foglalkozott és Bethlen Gábor nyugati hírszerzését irányította. Széchy Mária kitartott a kékszemű szőke svéd harcos mellett. Vizesréten a svéd harcosok kőházat építettek Gardiznak, mely központja lett Bethlen Gábor és István valamint Rákóczi Zsigmondnak a nyugati hírszerzésben.

1629 november 15.-én Gyulafehérváron meghalt Bethlen Gábor. Nem sokkal később Gardiz Márton Murány várában a császári hírszerzés emberei letaszították annak várfokáról, ahol is súlyosan megsérült. Azt közölték, hogy mulatozás közben történt a baleset. Gardiz haldoklott, majd megkérte fegyvertársait, hogy két lányát a Sturman (kormányos, akik hajóikon hozták a svéd harcosokat) család fiú gyermekei vegyék feleségül. Gardiz Márton Murány várában, magyar földön elhunyt.

Gardiz Márton kívánságának megfelelően Sturman Márton Gardiz Katinkát, míg Sturman András Gardiz Gyöngyikét vette feleségül.    

Az özvegy Széchy Máriát elszerette Wesselényi Ferenc, akiknek hatására Murány várát kijátszották a császáriaknak. Ezt Gardiz Márton unokája István megtudta, meg akarta akadályozni, de Wesselényi 35 fős füleki csoportja 1644 augusztus 5.-én lemészárolta. Ezért a Wesselényi és Széchy Mária augusztus 7.-ei esküvőjére a murányi és környéki vasgyáró céhek képviselői nem mentek el.   

Villőke aranyasszony 1642-ben, 62 éves korában halt meg. Tekintélyes vagyonából, melyet a vasgyártásból szerzett úgy rendelkezett, hogy a magyar nyelv gyakorlása végett a Solemnia gyűjteményt szaporítsa. Ezért minden történelmi, vallásos írást 1-1 arannyal jutalmaztak. Végakaratának megfelelően a utódai elsajátították a magyar nyelvet, a vasművelés irányítói lettek a Gardiz-Sturman családok révén, méltóan a Lam herceg által alapított és a Bebek család által folytatott vasgyártásban.

……1945-ben, február 2.-án a Felvidéken, a rózsahegyi országúton megszökött munkaszolgálatos, az Ózdi vasgyári munkás, Paál Zoltán találkozik manysi, mordvin, hanti partizánokkal. Szalaváré Tura manysi ember, sámán nagyapja által magával hozta ősi írásunkat, az Ob folyó mellől, amelyet manysi ősei kaptak 1063-ban (Füzesgyarmaton I. Béla királynak és az Öregek Tanácsának Zombor és Kökény jelentette, hogy sikerült az Arvisura kincseket, az Élet-Kegyhejének titkait és az Uruki-Karnaki-Ordoszi Szövetség Ládáját a manysi-hantik haderejének átadni, akik most már biztonsággal viszik rénszarvas fogataikon az Ural-Bérc Öregekhez.)

Sztrecsnónál Tura bebizonyosodott, hogy az egyszerű úz ember alkalmas az Arvisura átvételére, annak írására. Medvetort ültek, ahol beavatták Paál Zoltánt és megkapta az égiektől a Baraca nevet. A beavatás öt napig tartott, ahol átadták neki az úz-palúz Arvisurájának őrzési jogát.

Baraca három lelkű ember volt, Tura a beavatásban összegyűjtötte az árnyéklelkeket és Ata-Isis mennyei birodalmának szentélyéből a földiek kérésére lejönnek, akikkel beszélni kívánnak. Tura a „találkozás” kezdetén így szólt: ”Jóli-tórem, irgalmas Földanyánk, hozd el nekünk az ifjú Gardizt, akinek nyugtalan lelke egy a Baracáéval, hogy megmondja Ata-Isis kegyelmes akaratát.     

Baracára ráborult az ezüst köd, tüzes karikák ugráltak, narancsszínű fény burka felöl a zöldes füstben ott állt fényes páncélban egy nagy szőke vitéz, Gardiz Márton. Mély dörgő hangon így szólt: ”véremből való vérem, miért hívtál?”

Paál Zoltán, Baraca megkérdezte, hogy „miért jöttél a jólétből ebbe a sokat szenvedett országba! Miért engem választottál nyugtalan lelked földi melegágyának? Mondd meg, miért egy kohómunkásba bújtattad eszmédet!

Gardiz Márton elmesélte Baracának élete történetét, édesanyja, Villőke aranyasszony szeretetét a magyarság iránt. Végül elmondta, hogy „téged találtalak a legalkalmasabbnak, hogy az eszméimet, a békében vetett hitemet hirdessed! Édes utódom, Gardiznak vére! Legyél kormányos, mint apáid voltak! Ne hátrálj meg a veszélyek elől, mert én benned élek!

Baraca hitetlenségét, hogy alkalmas a feladatra, Gardiz eloszlatta és búcsúzóul, mielőtt az ezüst ködbe visszavonult, így szólt : „Ata-Isis törvénye szerint csak dolgos emberektől születhetnek szívós, életrevaló, az élettel könnyen megbirkózó emberek. Utódaid érdekében Te mindig készségesen harcolj a békéért!

Néhány nap múlva a harcokban Tura elesett, utolsó szavaiként Baracához szólt, üzenetként, mindannyinknak, hogy „legyen a földön béke…béke…béke 

          

­*Murány várának története a legenda homályában kezdődik, az 1200 évek elején. Építését a Gömöri területek legnagyobb nemzetsége a Bebek család kezdte. 1549-ben királyi birtokká lett. A nehéz anyagi körülményekben lévő királyi kincstár 1600-ban Rákóczi Zsigmondnak adta el. 1609-től a Széchyek lettek a vár tulajdonosai, majd Wesselényi által a Habsburgoknak átjátszotta. 1702-ben tűzvész pusztította. A vár visszafoglalása után 1706-tól Bercsényi Miklós birtokolta és Murány várában őrizték is a Szent Koronát. Az 1720 évektől enyészetnek indult. Szent hely volt, melyet Petőfi is meglátogatott Felvidéki útjában s akkor a ház kapujába késsel véste be: „Petőfi Sándor 1846 julius 14-ikén”. Alatta Tompa Mihály későbbi kézírása látszik. A murányi uradalmi felügyelőség üvegfedél alá foglaltatta az érdekes feliratokat.

**Az Arvisura leírása alapján Bebek Lam (Lambert) herceg, Szent László testvérének unokája volt. A családi leírások alapján tudják az Árpád-házi vonalat, csak pontosan azt nem ismerik. A Bebek nemzetségből származnak az Ákos nemzetségiek (Közép-Szolnok vármegyében Ákos település volt, ahol felépítették a nemzetségi monostorukat, ahova temették rokon elhunytjaikat. A következő évszázadokban az Ákos nemzetség tagjai mintegy 20 vármegyében szereztek földbirtokokat. Korunk geneológusai {családfa kutatói} szerint az Ákos nemzetség az idők folyamán sok nemesi családra bomlott fel, akiket egymástól az uradalmuk helyszínei szerint lehet elkülöníteni). További Bebek családi ágak a nemesi ranggal is bíró Pelsőczi (Pelsőcz települése a középkori Gömör és Kishont vármegyék területén található, a Sajó folyó völgyében), Vámosi, Csetneki, Méhi, Dédesi, Sági, Marjai…