Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zoltán

2009.02.04

Zoltánról legtöbbször csak annyi írás van, hogy fővezér, Árpád vezér és Eperjes fia, Taksony apja.

Pedig ő ennél sokkal többet jelent, hiszen ő az a fővezér, akinek vérében egyszerre egyesült apja Árpád révén a Gilgamesi-Álmos vér, anyja Eperjes révén Atilla vonala Ilonán keresztül az Avar Baján vére, valamint a Kabarok vére. Solt-Zsolt-Zoltán személyében tehát a Kárpát-medencei Hun népek valamennyi vére csordogál, és rokoni leszármazotti szálak fűzik szinte az összes fővezérhez.

Zoltán fővezérsége még azon időpontra esett, mikor még Róma és Bizánc nem tudta befolyása alá helyezni Pannon birodalmának, Atilla népének, és az Avarok Égi Birodalmának örököseit, Árpád népét. Zoltánnak fővezérsége tehát kedvező külső viszonyok között kezdődhetett. Jól működtek a beavatott központok, az Élet Temploma működött, az Ordoszi beavatott központtal a kapcsolattartás még meg volt.

Zoltán csak mint férfi volt egyedüli ebben a vérvonalban, hiszen volt három leány édestestvére, Encs, Ibos és Emőke.

De vajon Árpád és Eperjes miért nevezte egyetlen fiú gyermeküket Zoltánnak, úgy, hogy születésekor már tudható volt, hogy fővezér lesz belőle, vére és öröksége Hun Gilgamesi elődeinek révén. Ehhez korábbra kell visszamenni. Eperjes legfontosabb olvasmánya volt Keszt aranyasszony rovásai. Mivel Eperjes nagy tisztelettel volt szellemi elődjének, Keszt aranyasszonynak, ezért az ő egyetlen fiú unokájáról, Zoltánról nevezte el saját fiát, Zoltánt aki 892-ben látta meg a napvilágot.  

A pusz­taszeri országgyűlésen elhatározták: közös új fejedelem csak az új honban született kisgyermek lehet. Így az egyetlen jelölt Zoltán volt, akiben az Álmos- és Lebéd-ház egyesült Atilla és Csaba utódainak uralkodóházával.

Zsolt-Zoltán gyermekházasságot kötött Mén-Marót leányával, akit a csuvasz-bol­gár, Rimaszécs nevű édesanyja először a saját nevére keresztelt, majd székihun név­vel, a Bolárkával lett Zoltán-Zsolt felesége, de az gyermektelenül korán elhunyt. Zoltán másodszor már szerelemből házasodott és Őrsúr leányát, Szalókot vette feleségül. Há­rom fiúk született: Bereg, Taksony és Csák, valamint öt leány.

A kabarok átadták Eperjesnek a Keszt aranyasszony uruki-mani kolostorának rovásait az összes hun és avar-korszak utáni rege-monda világát. Árpád és Eperjes 24 nap és éjszaka tanul­mányozta Keszt aranyasszonynak és társainak rovásait. Árpádnak az agyában ekkor fogalmazódott meg azon ősi tudat, hogy Magyaror­szág nyugati határai az ősi Encsnél vannak. 

Mikor megszületett Zoltán-Zsolt-Solt, az első Gilgames eredetű fiúgyermek, az egyetlen volt, aki Atilla, Baján és Ál­mos házhoz is tartozott. Így fejedelmi bölcsője felett az oroszlán, a kőszáli kecske és a turulos címerek voltak a debreceni aranyművesek munkáiból kiverve. Az oroszlán utalt a Gilgamesi, a kőszáli kecske az Avar, míg a Turul az Álmos vérvonalra.

Zoltán apja, Árpád korai, 908-as halála után, még fiatal korában 16 évesen lett fővezér. A Kabarokat nagy örömmel töltötte el, hogy az Árpád-vári és Rákos-mezei Nagy-Süánt az Eperjes véréből származó Zoltán-Zsolt fejedelem nyerte meg, ezzel bebizonyítva azt, hogy ő a legméltóbb a fővezéri tisztségre. Zoltán-Zsolt ifjúsági feje­delem esküt tett arra, hogy a hátrahagyott Gyula törzzsel és Ordosszal fenntartja az ifjúsági kapcsolatot és Tarhos után átvette az avar kincsek visszaszerzésének irányítását.

Eperjes Keszt aranyasszony uruki-mani bibliájában olvasta az „avar kincsek jegyzékét”. Ez alapján Árpád elrendelte a kincsek visszaszerzését. „Erre egyetlen fiam, Zoltán és három lányom, Encs, Ibos és Emőke felesküdött.”-írja Eperjes. „Férjeik, Endrőd Iglód és Emőd ifjúsági tudunok végrehajtották az ősök akaratát. 

Eközben az ország nyugati határának védelmét Keszt aranyasszony előrelátásának köszönhetően fenntartották. Még élt Keszt aranyasszony és Bős Tudon leszármazottja, V. Zoltán tudun, aki a Lajta kapu védelmére vonatkozó hatalmát és megbízatását átadta Eperjes fiának, és ő azt úgy, mint a régi időkben, az Encs-Ibos vidékéig kiterjesztette.

Eperjes 932-ben halt meg, de az Arvisurák írása szerint 944-ig őrködött lelke a családjának jóléte fölött.

942-ben Zoltán agyvérzésben lebénult, melynek következtében a Budavári beavatott központban Derencsény fősámán  és főtáltos vette át a Magyar Törzsszövetség irányítását.

Kurtán (Kuszály, Kusaly), Árpád vezér testvérének volt felesége, a rejtegetett Szavárdi lány mikor 45 éves lett, az agyvérzésben beteg Zoltán kezelését bízták rá, s feladatát remekül megoldotta. A testmeleggel való gyógymódot is igénybe vette és Zoltán fejedelmet járóképessé tet­te. Viszont lóra már soha többé nem ülhetett. Zoltánt 955-ben halt meg.

Szavárdi 12 évesen lett Kurtán fejedelem felesége, így gyermeklányként nem szült neki utódot. A történelem elhallgatta, az Arvisura írása szerint Szavárdi a Gilgamesi szaporodási elv alapján egy leányt, Subad-Szavárdit és egy fiút, Vazul-Szavárdit szült Zoltántól. Subád-Szavárdi fia Vászoly-Szavárdi, aki 986-tól lett fősámán, míg leánygyermeke Söpte-Szavárdi, akinek fia volt Szavárdi-Mihály-Vászoly, aki Endre, Béla és Levente apja volt, akik Vajk-István javaslatára Kevevárra (Kiev) menekítették ki a Budavári Beavatott Központ székhelyét a német-római hittérítők elől.

Ibos