Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tárkány

2009.02.07

 

Tárkányok

 

A 24 Hun Törzsszövetség szigorú, rendezett és jól szervezett életvitelében, működésében fontos szerepet töltött be a mindenkori tudás átadása. Szükség volt a szakrális irányításra, ezért sámán, táltos, pateszi (papi) képzés volt. Szükség volt kiváló harcosokra, ezért a fiataloknak versenyeket, süánokat rendeztek, ahol kiválasztódtak a legjobbak és ezekből lehettek – kezdetben – az ifjúsági vezérek, majd vezérek, harcosok. Szükség volt gyógyítókra, ezért arbagokat képeztek, a lányokból rimalányokat. De ez a jól működő rendszerhez még  kevés, szükség volt fegyverre, képzett ácsokra, házépítőkre, szerszámkészítőkre, állattenyésztéshez, a föld megműveléséhez értőkre, kézművesekre az edények, használati eszközök készítéséhez. 

Az irigylésre méltó, minden részében a lehető legjobban szervezett és működő Hun társadalom fenntartásához az kellett, hogy minden ember helye meglegyen ebben a rendszerben, úgy hogy mindenkire szükség van és mindenki a legjobb képessége szerinti feladatot lássa el, a lehető legmagasabb szinten. A fiatalok leszületésénél már a sámánok, táltosok meglátták, hogy az új Élet mire rendeltetett, mire képes. Az ifjú emberkéknek mindenféle versenyeken kellett részt venniük, hogy kiderüljön kikből lesznek a legjobb vezérek, harcosok, rimalányok, tárkányok.

A 24 Hun Törzsszövetség birodalmában a tudás, az új ismeretek átadásával lehetett fenntartani és fejleszteni a társadalmat. Mivel a több földrészen is elterülő birodalomban nehéz volt az információk átadása, ezért az Agaba fősámán által létrehozott szabályok (törvények) alapján minden 100.évben Nagyszalákat rendeztek, ahol a 24 Hun Törzsszövetség minden képviselője megjelent. Átadták rovásaikat, tapasztalataikat, tudásukat megosztották egymással és Agaba fősámán által létrehívott Öregek Tanácsa az elkövetkező időkre megszabta a tennivalókat, jóváhagyta a kalandozásokat, melyet mindig a süánokon győztes ifjúsági vezérek vezettek. A kalandozásokban résztevők (általában 100 fő volt) között megfelelő számban mindig voltak tárkányok, rimalányok, arbagok. Azok visszatérése után mindig átadták tapasztalataikat más népek kultúrájáról, szokásairól, szándékairól illetve arról, hogy kalandozások során hol találtak ataiszi rokon népeket.

      A Hun Törzsszövetség szellemi vezetői, sámánjai elrendelték, hogy ifjaikból 2-2 harcost küldenek Agaba fősámánhoz és Rima asszonyhoz, hogy megtanulják a rovások mesterségét, az ataiszi tudományokat, az emberek és állatok gyógyítását és a vitézi harcolást. Minden ötödik évben a versengésben eldöntik, hogy ki legjobb, akiből a 24 Hun Törzsszövetség fősámánjai és vezérei lehetnek.

      A mesterségek megtanulását, a tárkányképzést Uzon szervezte meg, mely 4 medvetoros évig tartott. Minden 4. évben eggyel megtoldották a napok számát és az Aba nap előtti napot pedig a tárkányok napjává tették.

A 100 évenként megtartott Nagyszalák idején a tárkányképzés 8 évig tartott, ahol a Hun Törzsszövetség döntő határozatokat hozott.

A tárkányképzésben ataiszi szokásokra épülő kaltesi-tudományokat tanítottak. A tárkányok képzésénél egyedi, titkos rovásokat használtak, a 3-24 tárkány törzs sajátosságaival. Ezen titkos tárkány-rovásokat a Meleg-vizek birodalmában kr.e. kb. 3950 évvel Sikira és Nemere szerkesztették meg.

      A pénz kereskedelmi bevezetése Kr.u. 10 körül volt pannonföld területén, ahol hivatalos fizető eszköz a rasna-etruszk fejedelmek Era törzsének tárkánypénze lett, melyet Tabánban vertek.

      400-ban Kövezsd birodalmában, Boristénes városban tárkányképző központ alakult. Ezen kiképző helyen már olyan oktatók voltak, akik a nyolcas szaporodási elvet valló uruki-mani hívők voltak. Itt egy kaptárköves Kegyhelyet is építettek, ahol a tárkányképzésen részt vevő fiatalok a Mani rovásásaiból készült bibliából igéket hallgathattak.

Ezen a Kegyhelyen egy 24 méter mély alagutat építettek, mely mindhárom világgal összeköttetésben volt. A középső világban a földművelés, állattenyésztés elsajátításával foglalkoztak.    

      A tárkányok nagy tiszteletben álltak, megbecsülés övezte őket. A tárkányok élén mindig a tárkányfejedelem állt.

 

Öregek Tanácsa

$

Fősámán    Fővezér

$

Tárkányfejedelem

'$(

Főtárkányok

''$((

Tárkányok

 

      A Pannonföldre való hazatérés elhatározásakor, annak előkészítése során Almos vezér maga képezte ki tárkányokat, sámánokat.

      A Hun Birodalom területén lévő tárkányok tisztelete olyan magas volt, hogy az adott településen tevékenykedő tárkányokról lettek elnevezve helyiségek, melyek közül még mai napig is fennmaradtak településnevek. Ilyen tárkányok voltak például: Tiszolc, Tapolc, Kas, Déva, Mecsek, Szöged, Kolozs, Asbót, Eszék, Hülek, Tarcal, Kapos, Gömör, Káliz, Acsád, Kassa, Tarcsa, Berény, Debrecen, Rozsnyó, Baranya, Szolnok, Kőrös, Zombor, Boglár, Marosán, Csepely, Győr, Tarcsa, Kapolcs, Veszprém… 

      Ismertebb tárkány fejedelmek voltak a 70. medvetoros évtől: Aháj, Harkály, Debrecen, Kassa, Káspiros, Orda, Kalikosa, Szöged, Marosán, Aladár, Nekese, Baranya, Győr, Rozsnyó, Kapornáz, Berény, Mikó, Veszprém, Alpár, Szolnok, Tard, Szőke Árpád, Árpád, Üllő, Őrsúr, Szabolcs, Fajsz, Tormás, Gyula, Zerind, Koppány, Vajk, Tarcsa, Kapolcs, Jenő, Kurszán, II. Zoltán, Kőrös, Kund, Pataj, Zombor, Géza, Lam, Bene, Bátka, Bolyk, Dernő, Boglár, Virány, Mingán, Csepely.

      A tárkányok, mint elnevezés nem csak azt jelentette, hogy „szakember”, „mester”, hanem mellé egy szakrális tudás és ismeret, képesség is járult. Így az általuk létrehozott műben áldás volt és erő. Fennmaradhatott századokon, évezredeken keresztül. Az utolsó tárkány kihalt az utolsó szakrális magyar királlyal együtt.

   

 

                                                                                                                                                       Ibos