Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Turgai kapu

2009.02.02

TURGAI KAPU

 

Kr.e. 4040-ben, vagyis közel hatezer éve megalakult a 24 Hun Törzsszövetség, Ordoszban, mely ma Kína területén található, belső Mongóliában.

A Hun törzsek vándorlásaik során rendszeresen rokonlátogatásra érkeztek ide, a Kárpát-medencébe. Ezt a hosszú utat több éven keresztül tették meg. Ezért folyamatos pihenőhelyekre, téli szálláshelyekre volt szükség.

Az ifjú vezéreket lekötötte az északi szállás- és vásárhelyek kiépítése, addig a sámánifjak Almák-Atyjától (ma Kazahsztán, Almatír néven) nyugat felé évenként kiépítettek egy új kereskedelmi szál­láshelyet. Az újonnan kiépített szálláshelyek mindegyike egy Turga nevű sámán érdeme volt, aki híres kő- és fafaragó legényke létére minden egyes szálláshelyre egy-­egy sámánt telepített s így a kereskedelmi szálláshely egyben sámánlakhely is lett.

Turga az Altáj és Ural hegység közötti síkság közepén ütötte fel a szálláshelyét és a határán egy igen díszes, óriási galambdúcos kaput csináltatott. Ettől keletre az édesanyja méneseit idomítot­ták. Őmaga a róla elnevezett Turgai kapuban ütötte fel a fővezéri sátorfáját. Ez a főve­zéri szállás a harcosok központja lett és minden medvetoros évben más és más törzs adott őrséget itt. Ez lett a fővezéri szállás központja, az új előzködések színhelye, az új Pusztaszer, míg a sámán-képzés továbbra is Ordoszban maradt, mint az erőviszonyok semleges helyén. Így a „Béke és Rokonság" szerződése is öt ember­öltőre biztosítva volt. Az új Pusztaszerről könnyen és gyorsan belovagolható terüle­tek az ifjúság minden terjeszkedési és kalandozási vágyát kielégítették. Így az Kr.e 2470-ben a sámánifjak már a 24. szálláshelyet készítették el. Ennek az utolsó szálláshelynek Turga volt a sámánja, s egyben kereskedelmi szállásparancsno­ka is.

Kr.e 2460-ban ezt a szállást elnevezték Turgai-kapunak (mai is így hívják, Altáj-Kazahsztán területén), amely Pusztaszer után a legnagyobb lovas táborává vált a 24 Hun Törzsszövetségnek.

Miután kr.u. 330 körül a Római Birodalom a Kárpát-medencében folyamatosan felrúgta a Hunokkal megkötött Sziszeki egyezményt, a Pannóniában élő Hun őslakos népek segítséget kértek a Hun Törzsszövetségtől. Ennek következtében Bagamér meghirdette a Hunok Birodalmának kiépítését a Nagyvíztől Nagyvízig. 430-ban indultak útnak Ordoszból  a Meleg Vizek Birodalmába (Kárpát Medence), Bagamér és két fia, Atilla és Buda vezetésével. A vándorlás során az Úz sereget Deédes aranyasszony, Atilla vezér nagynénje vezette.

A Turgai kapunál találkoztak Turgaj fősámánnal, aki rokonuk volt, Magyar (Madjar) fővezér unokája. Itt Deédes tartott őrséget, hogy biztosítsa a Hun hadsereg vonulását. Majd megbízta Tomaj vitézt, hogy őrizze a Turgai kaput. A megbízás örök időkre szólt, így Tomaj nemzetséget alapított. A Tomaj család tag­jai úzok voltak.

A Turgai kapunál mindig maradt egy-egy törzs, akik a pihenést biztosították és útbaigazították Atilla birodalma felé az odaérkező rokon törzseket. Tomaj nemzetségiek jól ismerték az Etil útját, s így a később érkezők nem térhettek a földren­géséről híres folyónyelő és fűperzselő vidékekre, hanem a Lebéd-síkságra kísérték a felvonuló harcosokat.

Egy-két felvezető csoport mindig kísérte a törzseket a megjelölt úton, de a mai napig is maradtak közülük a Turga kapujában, mivel négy törzs az előírás ellenére sem érkezett meg, és az Öregek Tanácsának³ parancsa értelmében mindmáig várják azok beérkezését. Esküjüket még a nagy mongol hódítók is tiszteletben tartották és őrhelyükben megerősítették őket, mivel megbízásuk örök időkre szólt!

A Turgai kapunál élő Tomaj nemzetség élénk kapcsolatban állt a Kárpát-medencében élő Hun népekkel, és folyamatos rokonlátogatásokat tettek a Tomaj család tagjai. Árpád vezér honfoglalását követően is fennmaradt ez a szokás. Részt vettek a magyar nemzetségi találkozókon. A megalakult Magyarország területére érkező Tomaj nemzetségbeli rokonlátogatók már itt is letelepedtek és Vérbulcsú horka (bírósági pap) területén településeket is alapíthattak. 

Vérbulcsú Lebéd-házi származású, Harka és Uzonyka fia, 955-ben halt meg. Leánytestvére volt Csécse, aki egy Tomaj nevezetű, Tomaj nemzetségből származóhoz ment feleségül. Ez a Tomaj nemzetségből származó, Tomaj vezér került Badacsonyba és nyert jogot, hogy elnevezhettek róla a környékben helyiségneveket. Tomaj nemzetség emlékét mai napig őrzik a Kárpát-medencében nevüket őrzik települések és családnevek.

1000 körül a Turgai és Altáji hun-magyarok kitértek a mohamedán hit terjeszkedése elől. A Turgai kapuban élők megőrizték ősi szellemiségüket és még ma is ott élnek és ha a kazahunok nyelvén is, de büszkén magyaroknak (madjaroknak) vallják magukat.

A Turgai, Altáji magyarok, a Tomaj nemzetség aztán lassan-lassan olyan messzire kerültek tőlünk, hogy már hiába vártunk, nem jöttek vissza a közös ünnepre. Azóta is ünnep nélkül maradtunk, elmaradtak a törzsi, nemzetségi találkozások, rokonlátogatások. De Ti ott, több ezer kilométerre megőriztétek ősi kultúránkat a legnehezebb időkben is, mikor a Szovjetunióba kerülvén halál járt hitetekért. És Mi is őriztünk itt, igaz alig többen, mint Ti ott.   

Több mint ezer év elteltével ismét egymásra talált a két testvér. Napjainkban a II. Kurultáj (törzsi találkozó) megrendezésével Magyarországra érkezhettek az Altáji magyar törzsek képviselői. …és az Altájon, a mai Kazah területeken mai is élnek Tomaj nevű emberek!!!

Mi már egymásra találtunk, a jövőnk, a Hun népek ismételt szövetségbe forrása már csak idő kérdése.

 

                                 Ibos