Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Pozsonyi csata

2009.07.07

A Honfoglalás után a 24 Hun Törzsszövetség a Megyer Törzsre bízta a határvédelem megszervezését. Az Avarokkal folytatott tárgyalások révén megőrizték az Arvisura törvények szerinti gyepű-elvet.

Árpád saját védelme alá helyezte Pozsony várát és a környékbeli kabar településeket. Az etelközi magyarvész miatt asszony nélkül maradt kabar harcosokat házasságra szólította fel. Ekkor Árpád uruki hitű és keresztény hitű papok vezetésével egy békés felvonulást rendezett az árvíz sújtotta Ibos és Encs határfolyók vidékére, ahol a kabar harcosok segítséget nyújtottak a helyi lakosoknak.

Szered vitéz, Vázsony fia Tarhosnak jelentette, hogy az avar származású Fekete Arnó sóvári (Salzburg) püspök jegyzéke alapján a Tarcsatár, Kalágé, Göröc és Győr földvárainak avar kincsei milyen vallási intézményeknél, mely városokban lettek elhelyezve. Ezen kincsek egy részét az Ibos menti avar asszonyok magukkal hozták.

Pásztón Árpád már a második tárkány kalandozáson magkapta a 881-ben elrabolt avar kincsek részletes rovását. Nyomban rajtaütött Bécs városán, majd a visszaszerzett avar kincsek maradványait visszahozta. 884-ben Alsó-Marót tartományban szedte össze az avar kincseket, majd 888-ban Lóbérc tartományban jelent meg tárkányaival a kincsekért, amelyeket Verecke kabar fejedelem nyilvántartása szerint a kabaroktól loptak el még az Avar Törzsszövetség idején. 892-ben a Nyitra és Pozsony nemzetségek környékén szedték össze az elrabolt aranykincseket, amelyet Árpád Kassán tartott esküvőjén Eperjesnek adományozott.

896-ra megtörtént a 10 töményes honfoglalás és Árpád a nagy árvíz mellett megjelent az Encs és Ibos határfolyóknál és az idegen papok által ellopott aranykincseket visszaadta az avaroknak.

Árpád „nyugati kalandozásai” nem mások voltak, mint egy igazságos harc az elrabolt avar kincsek visszaszerzésére, a megtépázott Atilla örökségének helyreállítása.

907-ben a Melegvizek Birodalmának, Atilla örökségének birodalmát, Árpád régi új népének területét a Német-Római szövetséges csapatok Lajos király vezetésével megtámadta. Jelszavuk volt „decretum…Ugros eliminandos esse”  vagyis „rendeljük….a magyarok kiirtassanak”. A csatára Pozsonytól nem messze került sor, ahol Árpád nagyszerű vezérként teljes csapást mért az ellenséges erőkre, ezzel 907. július 7.-én Lajos király nagy nehézségek árán megmenekült. Így, Árpád vezetésével a 907-es győztes pozsonyi csatában megvédtük országunkat. Árpád a csatában megsérült, majd meghalt.

 

                                                                                                                                                 Ibos

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.