Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZALA

2009.05.26

Kép  S Z A L A

Az Ősi Teremtő gondolatok egy Erőhelyen

 

A Hunok Tóremvilága

az Égiek első Szalája

 

Ata-Isis Égi Birodalmában, még a kezdetek kezdetén az ősi Szelek Asszonyának egy leánya született Éda. Mindig csak repült sötét szárnyaival, de minden negyedik héten hazajött és egy-egy arany és ezüst tojást tojt, melyből az Örök lángon a nagy természet Istenei megszülettek. Ata-Isis megsokallta a sok röpködést és letördelte a szárnyait. Napokig vérzett Édának a két szárnya helye, de Ata-Isis gyógyító írt cseppentett a sebekre és egy pár nap után a sebek beforrtak. Éda sebhelye minden negyedik Hétnek a napján, a hold útba indításakor vérezni kezdett, melyet még Ata-Isis sem tudott meggyó­gyítani. Ilyenkor nagyon sajnálta a feleségét, akit olykor megsimogatott, és eb­ből a simogatásból hét leánya és hét fia született. Őket – és utódaikat – nevezték Tóremeknek, és lettek a Tóremhitű népek, a majdani 24 Hun Törzsszövetség  segítői, Agaba fősámán tanai alapján.

Ata-Isis és Éda Tórem leányai: Teje-, Era-, Tenő-, Móni-, Póji-, Téli-, és An-Tórem. Tórem fiai: Aká-, Oki-, Ari-, Ipe-, Apé-, Aki- és Sis-Tórem.

A „Mennyei Szent Birodalom" keletke­zés szerint Ata-Isis hét eget teremtett. A legfelsőbb égben épített magának egy aranypalotát. A hetedik égben lakó Ata-Isis kiadta a parancsot, hogy a „Felső Mennyei Szent Birodalom" mintájára építsék fel utódai a maguk mennyei birodalmát.

Sis-tórem felesége Éva lett, akinek szintén szárnyai voltak. Sis-tórem azt letörte, ezért Éva nagyon szomorú volt. Hat leányt szült, akik mind Tórem ifjakhoz mentek férjhez. Így Ata-Isis palotái benépesültek. Sis-Tórem azonban nem egyezett Ata-Isisszel, mert Évának, a feleségének igen nagy szája volt és ezzel megbontotta a hetedik Ég rendjét. Ata-Isis ekkor megalkotta a Hatodik Égboltot, ahová leküldte Sis-tóremet és Évát a gyerekeikkel. Ott tovább szaporodtak és a nagyszájú Éva 12 fiút és 12 lányt szült. Numi-tórem, a legkisebb fiú megharagudott apjára a sok gyermekért, ezért megkérte Nagyanyját, Édát, hogy vegye el annak férfiasságát. Éda egy nedűt hozott Sis-tóremnek, akinek ettől elment a férfiassága. Sis-tórem megharagudott fiára, ezért megalkotta az Ötödik Eget, ahová Numi-tóremet tette meg uralkodónak, hogy népesítse be azt. Éda, az ősi Szelek Asszonya unokájának, Numi-tóremnek egy leányt hozott feleségnek, akit Jóli-tóremnek nevezett el. Ő lett a Föld Anya. Az ötödik Égbolt benépülése után Numi-tórem létrehozta a negyedik Égboltot, melyre gyermekei lementek és megkez­dődött a nemes versengés, amelyikből Numi-Tórem hetedik fia, a legkisebb gyermek került ki győztesen, Hadúr-tórem. Ata-Isis kinevezte őt Világfelügyelő Aranyfejedelemnek és megbízta, hogy a Tóremek alkotásait gondozza és rendezze az Égi-Jószellemek és az Égi-Rossz Szellemek birodalmát, valamint a teremtett Égi-Lelkek sorsát. Ezzel megalkotta a Felső-Tóremnek aranyos egét. Hadúr-tórem megalkotta a harmadik Égboltot, a Jó-Szellemek birodalmának csupa ezüstből az ezüstös-égben, majd megalkotta a második Égboltot a Rossz-Szellemek részére, amelynek gyökerei lelógtak az első Égboltba, ahol az Ata-Isistől szár­mazó lelkek fognak élni, majd a kettőt elválasztotta a Vas-éggel.

Az első Égbolton lévő nagy tóban lévő szigetből kinövő Tóremek Világfája vezeti a Jó és Rossz szellemeket a középső és felső Égboltokba. Ekkor Hadúr-tórem,  Világfelügyelő Aranyfejedelem megalkotta a Teremburát, mely a középső világot választja el az alsó világtól. A Teremburát erős kék anyagból alkotta, hogy az Égi lelkek a csillag-ablakokat elbírják, melyen keresztül  figyelik utódaikat a földi szinteken, hogy azok hogy boldogulnak, és szükség esetén segítsék azokat az Élet harcaiban.

 

A lerótt Tóremhit szerint Hárpia-Tórem a Holdat Atlantisznál a Föl­dünkhöz vágta (Kr.e. 11 658-ban). Apály-dagály hullámok megtermékenyítették a tengerek vizét és nyü­zsögtek a halak az összes vízben. Napisten azonban nemcsak a vizeket, hanem a szá­razföldeket is megtermékenyítette.

„Amikor a Hold-csapódás megtörtént, 215, majd 113 és 11 évvel hamarabb Kaltesiek érkeztek Ménes későbbi birodalmába, ahová a korábban érkezett beavatot­tak ezen három alkalommal is összejöttek és Joli-Tórem földjének beavatottjait érte­sítették egy új jégkorszak kezdetéről. Ekkor eldöntötték, hogy minden száz, csillagok járása szerinti évben, a Nílus áradása alatti időben a legalkalmasabb helyen összejön­nek és megtárgyalják a várható eseményeket. Ezen megbeszéléseket minden 100 év­ben megismételték. Agyaglapos jegyzeteiket a Szövetség Ládájában helyezték el és ebből a késői utódok tanultak. Ezen eseményeket mindig a Nagyszala papjai végez­ték és  100 évenként az Ibos szentély papjai hívták össze a mindenkori Nagyszalát.” (4/c Arvisura)

 

A 24 Hun Törzsszövetség

 

Kr.4. 4040-ben Agaba fősámánnak és feleségének Rima asszonynak égi jelként megkapott akaratának megfelelően az Ataisz elsüllyedése után mintegy ezer évvel ismét egységbe hívta a szétszóródott (hat Ómnál, Hikszosz, Anina, Párszi, Agaba, Indijó, Kuszkó és a Meleg Vizek Birodalma)  Kaltesi, Ataiszi népeket. Így az Úz törzshöz tartozó Agaba fősámán, az Agaba Ómnál, Ordoszban újraegyesítette az egyistenhívő Hun törzseket, és létrehívta a 24 Hun Törzsszövetséget azzal a céllal, hogy a Hun népek egyesítsék tudásukat és magas kultúrájuk és tudásuk révén teremtsék meg a Tóremvilágban hívő, Anyahita utódaként az Égiek azon akaratát, hogy Jóli-tórem földjén legyen béke és szeretet.

Agaba bevezette a sámánképzést, létrehívta Öregek Tanácsát, így a Hun Törzsszövetség egyetlen komoly döntést nem hozott nélkülük. A Hun Törzsszövetség beavatott központja így Ordosz lett. 

A 24 Hun Törzsszövetség tagja voltak a Kaza-hun, Széki-hun, Türk, Jász, Lett, Bolgár, Manysi, Kabar, Úz, Mari, Tatár, Mongol, Kun, Manzsu, Suoma, Vót, Baskir, Újgur, Avar, Észt, Komi, Csuvasz, Vepsze, Mordvin törzsek. Az évezredek folytán a Törzsszövetség létszáma változott, hol több, hol kevesebb volt.

Agaba végrendeletben meghagyta, hogy utódai kutassák az ataiszi magasrendű Hun népeket. Ezek következtében a későbbi Nagysüánokon győztes ifjúsági vezérek irányíthatták a rokon népek felkutatására irányuló kalandozásokat.

 

A 24 Hun Törzsszövetség életében a kalandozások során a sorra egymásra talált törzsek Szövetségbe, egységbe forrásának céljaként Kr.e. 3970-ben összehívták az első Nagyszalát a 24 Hun Törzsszövetség megalakulása óta. Az ezen alkalomra épített Havarut (On városánál) vá­rosában volt a legnagyobb ünnepély, amelyen a várost felszentelték. Minden beavatottnak a Nílus áradásának időpontjára meg kellett érkeznie. Ezen rendkívüli eseményt kötötte össze Nimród a város- és templomszenteléssel, ahol birodalmának a beavatottjai várták a Nagyszalára érkezőket és 12 beavatott jelenlétében az egyigaz Isten templomát felszentelték.

A Havarut-Nagyszala megnyitása a 25 személyes kegyhelyen történt, a 24 Hun Törzsszövetség beavatottjainak elhelyezése pedig Hétváron volt. Itt nyert elhelyezést a 300 lovas Sikila, Töröngöly, Tardos és Pilis beavatottakkal együtt. Hét beavatott volt a vendéglátójuk. Bábel, Dániel, Ganna és Lagas beavatottakat az ünnepélyes megnyi­tás után Kadhafi Kadlarsa végvárban helyezte el szálláson.

A Havaruti Nagyszala legfontosabb törvényei és megállapításai a  hosszú élet titkáról és a rákos elhalálozásról, az Égiektől tanult gyógyítási módokról a mértékletes és változatos étkezés javaslatáról szóltak.

A Kaltesi Beavatottak megállapították „…elhoztuk a Kaltes-Birodalombeli építési tudomány alkotásainak váz­latait, hogy az emberi fejlődésetek következő lépcsőfokaként olyan maradandó építé­si remekműveket alkossatok, amelyet az emberevő társadalom (a nem Hun népek) nem fog megérteni. A Ti időszámításotok szerint 10 000 tűzszerzési évvel ezelőtt a Joli-Tórem bolygóján még szokásos háborúskodást már megszüntettük, továbbá a halálos ítéleteket eltöröl­tük, mert ezen embertelen ítéletek mindig csak az uralkodó rétegek érdekeit szolgál­ták, hogy a kisebb tudású emberiséget a hatalmon lévők szolgaságba és örökös féle­lembe taszítsák. Az ember-ember elleni érdekek ráerőszakolása miatt keletkezett az „Egyen meg a rák" és a többi hozzá hasonló betegség. Ennek a lappangó betegség­nek a gyógyító cseppjeit most elküldték bölcseink.

Az Égitestek járása és a Ti bölcseitek számítása szerint háborúskodások még a Ha­lak Világhónapjában is lesznek, sőt annak vége felé fokozódni fognak. A Víz­öntő Világhónap kezdetén a beavatottak hatására ráeszmél földetek emberisége, hogy háborúval nem lehet megoldani semmit. Fokozatosan abba kell hagyni a fölösleges öldökléseket, és a mi Égi rendeltetésű szokásainkat fogjátok követni. A beavatottak minden Nagyszalán folytassák az emberséges életért való küzdelmet!

- Nagyon örülnek a bölcseink annak, hogy az Úr város környéki Templom-gazda­ságok termelési módjait a Nílus áradásának Ibos-napi (június17-július17) számolgatásával Ti is átvetté­tek és a Nílus mentén 1 napi járóföldön elért bő terméssel csökkentettétek az éhség miatti emberevést. Sajnos, mióta Hárpia-Tórem társutasként a Hold-Anyát hozzátok szegődtette, Atlantisz-Földjének a súrlódás következtében beállott elsüllyedését mi sem akadályozhatjuk meg. A süllyedés fokozatos bekövetkezése miatt még sok ember fog Bothon-Esthon és Káldia felé menekülni, ami a Ti jólétetekben zavarokat fog okozni. Hold-Anya hatására a Ti földeteken az ár-apály miatt fölgyorsult az élet, vi­szont Joli-Tórem Földjének a forgása lelassult. Sőt, Ataisz bölcseinek a régebben szá­mított Tűzszerzési időszámítása 380 napról fokozatosan 370 alá csökkent és jelenleg 365-366 napos időszaknak felel meg. A csillagok járása szerinti névadásokat (Féran) azonban ne hagyjátok abba, mert a Hold-Anya egy Üstökös vagy más Égi-test hatására eltávoz­hat a társutas szolgálatból és Kaltes-Anyánk földjéhez újból közelebb kerülhettek. Most a közöttünk lévő távolság folyton nő és a Halak Világhónapjában már csak Kaltes­asszony lámpácskáira szerelt műszereinkkel tudjuk társbolygónk életét figyelni.

- Magatokra azonban soha nem fogunk hagyni benneteket, mert a 10.000 évvel magasabb műveltségünk és tudásunk nekünk is rohamléptekkel nő és apró lámpács­káink átjátszó állomásként fognak működni. A különböző fokú beavatottak, mint örökké élő hírvivőink és híradóink az Életfátok szerint újjá fognak születni és a mi gondolatainkat magukévá fogják tenni. Így az Égi származású beavatottak a haladás útjára fogják serkenteni Joli-Tórem földjének emberiségét. Az emberevés után még lesz gyűlölködés, de egy magasabb fokú beavatott (Nazír leszületését jósolták meg) a gyűlölködés helyett életre fogja hívni Kaltes-asszony Földjének szeretethitét. A Vízöntő Világhónapjában a szeretet minden nép életében diadalmaskodni fog.

Utána a beavatottak az egyszerű emberekkel beszéltek és az általuk közismert mon­dásokat feljegyezték:

- Ha az ember otthonából és kicsiny kertjéből kimozdul tíz déli napsütésnyi idő­re, nem ismer rá a kertecskéjére és egy napig csak a port törülgeti hajlékában.

- Napsütést az esős idő váltogatja és ha a gazda vagy a felesége nem javítgatja haj­lékát, hamar elkorhad. Ha egy harcost bús fogságba hurcolnak, akkor tíz aranycsöpp éjszakája elmúltával nem ismer rá a falujára.

- Ami az öregeknek megszokott és jó, azt a fészkelődő fiatalok már nem tartják ki­elégítőnek, mert jobbat, szebbet, kényelmesebbet akarnak. Ha árvíz vagy Istencsapás éri a falut, elköltöznek látótávolságra és az ófalu maradék romjaiból újat építenek. Ha valaki zöldféle kerti termelvényeket fogyaszt, sokáig él. Ha szeretteit látni akarja, éle­te végéig 3-4 lakhelyre vándorolhat.

- Ha An, On vagy Ten Égi-hatalmasságok valamelyike nem segíti az ifjúságot el­képzeléseikben, akkor más istenséget választanak, de ezt minden öreg és bölcs vagy pap ráhagyja az ifjúságra. A hitében nem szabad meggátolni senkit, mert az emberi gondolkozás és Istenekben való hitvilág az Égiektől ered. Így a Nílus mentén nyol­cas Istenség van az emberek gondolkodásában uralmon, ezért mind a 8 Istenségnek templomokat építenek, hogy az Égieket dicsőíthessék. Ez sokkal jobb, mintha arra törekednének, hogy egymást megöljék és kirabolják.

Nagy-Tot (így nevezték a kaltesi beavatottak vezetőjét) az évezredek tapasztalatait figyelembe véve azt mondta:

- A nagy Mindenség minden mozzanata hatással van az emberiségre és az Égites­tek megnyilvánulásaira. A Bika, Kos és Halak Világhónapjának öldöklő évezredei után Joli-Tórem Földje elérkezik a Vízöntő Világhónapjába, amikor az emberevés megszün­tetése, a Szeretet tanának megértése után az emberiség rájön arra, hogy az öldöklések helyett mindenkinek dolgoznia kell. A lopások, hazug vagyonszerzések nem terem­tenek örökéletűeknek gondolt jólétet; ezt csak a békességes munka és a természet tit­kainak kifürkészése adja meg.

A 70-ik medvetoros évben Ibos napjától Iboska napjáig tartó havaruti Nagyszala eseményeit Sikila minden tudásával lerótta, hogy annak részleteit a Vízöntő Világhó­napjában annak titkosságát feloldva közölni lehessen.” (4/c Arvisura)

 

A 24 Hun Törzsszövetség első Nagyszaláján, a Havaruti Nagyszalán a Kaltesiek segítségével az Öregek Tanácsa és a Szövetség fősámánja a Nagyszala Tanácsával közösen megalkották a Nagyszala Törvényt és Nagy­szala-nappá tették azt a napot, amikor a törzsszövetség döntő határozatait hozták. Így a Nagyszala már a Hun Törzsszövetség törzseinek beavatotti gyűlése lett, melyet adott időben, egy, csak egy bizonyos időszakokban lehet megrendezni, és azt az arra beavatottak hívják össze. Minden negyedik évben eggyel megtoldották az évek napjainak számát és az Aba nap előtti napot a tárkányok napjává tették (Féran névadó, február 29.: Tárkány, Tárkányka és Bán). Nagyszalák idején, vagyis százévenként a 8 évig tartott a tárkánynevelés és annak végén tartották a tárkány-napot. Törvényei szerint „Nagyszala napot csak olyan vidéken szabad megtartani, ahol a megelőző száz év alatt egy biztonságos alagút-rendszert ki tudtak építeni. Ezért az Óm-jelzésű építési szakemberek minden építkezésüknél az alsó világot építették ki először, ahonnan az egész építményük hőmérsékletét és levegő-tisztasá­gát szabályozni tudták. Ezen előre kiépített, több rétegű alagútrendszer védett az esetleges robbanó-szerkezetektől, hőmérséklet szabályozó volt és a levegő tisztaságát is tudta az emberi életre alkalmassá tenni.”

Az egymással közelebbi kapcsolatban lévő törzsek tarthattak Szalákat (nem Nagyszalát), de a Szala határozatai csak rájuk vonatkozhattak és nem sérthették a Nagyszala törvényeit, a 24 Hun Törzsszövetség egységét.

 

A Kr. e. 20-ban, (4020. medvetoros év) Kövezsd megtartotta a 100 éven­ként esedékes Nagyszalát Ordoszban. Mind a 24 törzsnél az volt a szokás, hogy az a fiú­gyermek, aki ezen a napon született, Szala lett a lányok pedig a Szalajka nevet kap­ták. A Nagyszala 100 évenként, a csillagok járása szerint meghatározott kezdő napját „Nagyszala napnak" tekintették. Ezen évszázados ünnepnapon született fiúgyermekeket „Szent-névnek hívták" Szila elnevezéssel, míg a leányokat Szilajkának, azaz erdei folyók Tündérének nevezték.

 

A Kárpát-medencében az első Nagyszalát 452-ben tartották, mely nem a 100 évenkénti, hanem a rendkívüli volt, a 24 Hun Törzsszövetséget érintő okok miatt hívta össze az Öregek Tanácsa. A Nagyszalát biztonsági okokból Ózdon kellett megtartani, mert 541. év bölény­tor havának 5. napján a meggyilkolt Buda emléke tiltotta a budavári Nagyszala meg­rendezését. „Ózd-kegyhely terméskő alapzata mellett tölgyfá­ból is készült, míg Vasvár Nagy-szala vára a Hangony és Hódos patak égerfáinak alapozásá­val, bükkfából épült. Szurdok lovasvára égerfa alapozással mocsári tölgyfából ácsolta­tott. Aba-falának kegyhelye pedig vörösfenyőből állíttatott össze.

Sajó-Ordosz ekkor élte fénykorát, mivel mind a 24 hun törzs ifjúsága képviselve volt a Center építette várakban. Az elméleti oktatás mindig Ózd-kegyhelyen és a Vas­vári Nagyszala épületében történt, míg a gyakorlati kiképzés Vasvár-Ózd fegyverko­vácsainál és Sajó-Ordosz térségében történt.”

Az 500-as Nagyszala Etilvárban (Kiev) volt, kivételesen egy óriási sátortáborban, addig az értékes területek miatt a 600-as Nagyszalát Pécsre hívták össze. Mivel Rozsnyó tárkány-fejedelem már az Aranyröges Birodalomban (Erdély) is kiválóan felépítette Rozsnyó 3 részes várát, 579-ben Egerbe küldték, ahol Eger alsó-középső-felső világának kiképzését tanulmányozta, hogy a javítgatási tapasztalatok után Pécs városában is hasonló építményeket alkosson.

Szaláról elnevezett manysi Szala törzs Árpádékkal együtt jött be a Kárpát-medencébe. Amikor a kazárok a besenyőktől Magyarka védelmét követelték, Szala (Zala) vitéz százada 902 tavaszán Csepel szigetén jelentkezett Árpádnál. Árpád a Karas feletti Zalavárra irányította őket és különleges szolgálataikat a kalan­dozások során igénybe vette. Árpád parancsa szerint Zala vitéznek 905 medvetorán jelentenie kellett, hogy a Szalaváré törzs Zala századának minden tagja megnősült-e. Maradványai a Zala folyó két oldalán megmaradtak. Mikor Árpád 908-ban meghalt, Galga a Szalavári (Zalavár) tárkányképzést és a bősvári lovas képzést áthelyezte Pest közelébe, illetve a Tura folyó környékére. A rimalány és arbag-gyógyí­tók képzését meghagyta Szalaváré birodalmában, Keszthely (Keszt aranyasszony által alapított) kolostorában.

II. Csaba (Dunna asszony beavatott keresztfia) mondta:

„Egy­igaz Istenhívők Serege! A beavatott társadalom egyisten hívő népe, a sámánhit termé­szetéből eredő gyógyító arbagok ereje, a bátok tűzzel újakat alkotó és a táltosok jövő­be látó reménysége miatt azért hívtuk egybe Etilvár-Nagyszaláját, hogy az eddig el­követett hibáinkat figyelembe véve, a földrengésmentes vidékeken egyszer már megvethessük lábunkat és dolgos népünk örökké élhessen!"

Minden Nagyszalát úgy kezdtek és fejeztek be, hogy „A 24 Hun Törzsszövetségnek győzni kell!", annak emlékére, mikor Buda Ordoszból elindult a megbénult Jákó fősámántól elköszönve.

 

                                                                                                                                                                                                    ibos